Beküldött Idézetek

Sokszor van az, hogy elgondolkozol az életed értelmén.
Gondolkozol a barátaidon: a jóarcokon, a balfaszokon, az igazakon, meg akár csak a
kihasználtakon.
Gondolkozol a családodon: anyádon, aki szeret de ezt nem mutatja ki, apádon,  aki nem szeret és
ezt ki is mutatja, meg akár a tesódon aki egyedül van ott neked igazán, de ő is csak tinédzser.
Eszedbe jutnak az elszalasztott alkalmak, a kihagyott lehetőségek, a rossz döntések
következményei, meg a "mi lenne ha" típusú gondolatok.
Tisztában vagy vele, habár csak tudat alatt is, hogy nem olyan gyerek vagy mint a többiek, igaz,
lehetne rosszabb is, de tudod hogy azért így sem jó.
Fejből tudod hogy mennyibe kerül a tojás, vagy akár egy sampon, és tudod hogy melyik a
legolcsóbb fogkrém meg cipő a polcokon,hála annak hogy rengeteg zsebpénzed ment már el rá.
Tudod milyen az, hogy dícséretet, elismerést és köszönetet csak magadtól kaphatsz, ha te nem
vagy büszke magadra, akkor senki sem az, és értékelni a saját cselekedeteidet is már csak egyedül
te tudod.
Tudod milyen megbízni akármelyik emberben, amelyik szembe jön, tudod milyen az, mikor ők
rendszeresen át is vernek. Hivhatná ezt más naívságnak, de te tudod, hogy ez csak a szeretetnek a
hiánya, a bizalomnak a vágya.
Ilyenkor elgondolkozol azon is, hogy hogyan tudsz erős maradni, hogyan tud kemény jellemed
maradni, hogyan tudsz koncentrálni bármire is, miért nem züllesz el. Kinek a kedvéért maradsz
mindig boldog? Miért jó az nekem,  ha mindenki függetlennek és erősnek lát?
Eszedbe jut az is, hogy talán magad miatt maradsz egyben, azért, hogy majd később jó legyen, de
hol éri ez meg majd tíz-húsz év múlva ha most semmi sem jó?
Tudod azt is hogy hiába nyavajogsz. Minek azt, ha úgy sem érsz el vele semmit? Pedig sokszor
fordul elő veled, hogy nem tetszik valami, és panaszkodsz magadban. És ettől még kilátástalanabb
az egész helyzet. A tehetetlenségtől.  Ettől a kis szorító értéstől ott bent a mellkasod közepén. Nem
tudsz tenni semmit.
Ilyenkor még jobban elgondolkodsz az életeden.  Mit értél el eddig? De mit is érhettél el eddig
tizenhét évesen? Úgyis mindegy. Minden hiába van, ha nem vagy boldog. Ha nincs kivel megoszd
ezt az egészet.  Ha meg lenne is, úgyis tudod, hogy dícséretet, elismerést és köszönetet csak
magadtól kaphatsz.
És ilyenkor még nyersebb és savanyúbb leszel,  ez öl meg lassan belül minden szépet és
gyönyörűt,  minden csodálatos dolgot, ami lehetnél. Lassan és apránként, mint valami személyiség-
rák, ami lassan de annál hatékonyabban pusztít el.
Tudod milyen röhögni a divat-depressziósokon, mert tisztában vagy azzal, hogy arról ami belül van,
nem lehet csak úgy beszélni,  csak úgy egyszerűen kimutatni másoknak, néha te is csak akkor
veszed észre hogy baj van, amikor már a saját tested is maga ellen fordul. Mikor egyre több hajszál
gyűlik fel a fésűben, meg mikor egyre kevesebbszer vagy éppen többször kell elmenned tampont
vásárolni, és ezek még eltörpülnek a folyamatos fáradtság és remegés mellett, cseszheted a
rengeteg vitamint, meg egészséges táplálkozást.
És mit tudsz tenni ez ellen? Semmit, mert tehetetlen vagy. Menj beszélgetni szakemberrel? Ugyan
min tud az változtatni, kezedbe ad egy új családot, egy új életet? Megmondja hogy ez csupán
felfogás kérdése, hogy nem kell ennyire negatívan hozzá állni az élethez? Csak az a baj, hogy te
már egyáltalán sehogy sem állsz hozzá, egyszerűen csak élsz és szimplán csak elengedsz minden
fontos és kevésbé fontos dolgot, ami akadályoz abban, hogy ne érezhessél semmit, ami még
jobban tönkre tehetne.
Amúgy meg vannak jó pillanatok. Vagy akár napok. Vannak jó emlékek, persze hogy vannak.
Akadnak percek, amikor boldog tudsz lenni, amikor elfelejtessz minden zavaró tényezőt, amikor
olyan emlékeket gyártassz,  amelyeken majd az unokáiddal együtt fogtok nevetni,  amiket nem
mersz majd elmondani a gyermekeidnek,  nehogy ötleteket kapjanak. Ritkák az ilyen pillanatok, de
vannak. Az ilyenek az olyan momentumok, mikor nem érzed a haragot, a depressziót,  a kétségbeesést, 
hanem egyszerűen csak az endorfin termelődik az agyadban,  nem mérgezi semmilyen
szomorúság, nincs a nyomás a mellkasodban, nem remeg a kezed, nem zúg a fejed és egyszerűen
csak hálás vagy azért, hogy ott lehetsz, hogy azt csinálhatod.
Mikor jelen vagy, csupán csak átéled a pillanatot, utólag kezded el csak értékelni azt, akkor, amikor
bármit megadnál azokért a boldog percekért, napokért, azokért az érzésekért amelyek
elfeledtedték veled azt a sok kínt, a sok rosszat, az életedet.
Vannak, akik megtörnének egy olyan nyomás alatt, mint amilyen alatt te vagy, de te küzdessz, még
ha nem is tudod hogy miért küzdessz. Egyre erősebb leszel, egyre szilárdabb jellem leszel, még ha
nem is tudod hogy miért válsz azzá. Egyre több pofon jön az élettől, sírsz és nyavajogsz, de felállsz
és mész tovább, még ha nem is tudod hogy miért kell fölkelned és tovább menned. Vannak dolgok,
amiket csak azért teszel meg,  mert tudod hogy meg kell tenned, nem tudod hogy miért, hogy mi
célja van ennek, mi lesz ebből vagy hogy miért is éri meg az egész, csak az a kis sugallat van meg
benned hogy meg kell tenned ezt. És megteszed.  És változik valami? Egyáltalán nem. De sokkal
jobban érzed magad, és tudod hogy értékelned kell az ilyen pillanatot, mert más úgysem értékeli
helyetted. És boldog vagy egy pillanatig,  egy percig, egy napig, és nem csak átéled, hanem
mostmár értékeled is a boldogságot, és mostmár nem röhögöd, hanem sajnálod a divat-
depressziósokat azért,  hogy nekik az a boldogság, hogy problémát kreálnak maguknak, sajnálod
őket, mert te igazán tudod azt hogy mi az a probléma, hogy milyen érzés korán felnőtté válni, tudod
milyen érzés a mocsoknál is mocsokabbul érezni magad, és tudod milyen érzés kimászni ebből a
rosszból, tudod milyen fent lenni, és tudod hogy ha akarsz,  mindig is képes leszel felmászni a
gödör aljáról, és ez az egyetlen pozitív dolog, amely az életedben van. Te vagy az a pozitív dolog az
életedben. És mindig is te leszel az.

Gondok rendezése:
1. Gáz/gázok vannak(felismerés)
2. Megoldjuk azt vagy azokat.
Tolnai Imre Krisztián

Gondolkoztál már azon, hogy öngyilkosságot kövess el?.ha igen gondold át, hogy kiért és milyen okból tennéd.. Ez nem baj nem azt jelenti, hogy gyenge vagy ezt ne gondold nem vagy az!! Csak már belefáradttál gondokba család?, magánélet?, szerelem?,Iskola?,én nem tudhatom milyen okból és ezt már nem bírod és ahoz a bizonyos"végsőponthoz" érkezel amit mar nem lehet vissza forditani.

Hianyzik az hogy itt legyél
Hianyzik minden ami te vagy
Hianyzik hogy tartds bennem a lelket hogy kibírjak minden csatát
Hiányod hatalmas űr a lelkemben mikor veled lehetek akkor érzem csak magam teljesnek

Küzdelem, kitartás... ezek a szavak néha elriasztják az embereket, pedig hatalmas erőt képviselnek, ha célunk van.